Történeti áttekintés

A régebben szerelemalmának nevezett paradicsom a burgonya rokona. Mindkettő a burgonyafélék (Solanaceae) családjába tartozik. Ennek a családnak a tagja a zöld- és a fûszerpaprika és a padlizsán is. A család 85 nemzetsége, 2800 faja gyakran lián vagy futónövény, sok gyógynövény tartozik ide. Ezek a növények elsősorban a trópusokon terjedtek el, fejlődési központjuk Dél- és Közép-Amerikában van.

A paradicsom(Lycopersicon) nemzetség a burgonya (Solanum) nemzetséggel áll szoros rokonságban. A paradicsom piros színanyaga a likopin, amely karotin származék. A név innen származtatható. A likopin a növényvilágban igen elterjedt festék. A nemzetség jelentős genetikai változékonyságot mutat.

A paradicsom latin elnevezése, Lycopersicum aesculentum, szó szerinti fordításban ehető farkas-barackot jelent. A paradicsomot már évszázadok óta termesztik Kaliforniától Kanadáig. A tudósok szerint a ma termesztett fajták génállománya részben a termesztésbe vont vad állomány génjeit tartalmazzák. Ugyanezek a fajok a mai napig megtalálhatók. Először arra következtettek a tudósok, hogy a paradicsom Peru szülötte, ahol a nemzetség nyolc faja ma is vadon terem az Andok hegységben. Valóban bebizonyosodott, hogy származásának géncentruma Ecuador, Peru és észak Chile tenger menti területeire tehető, de termesztésbe vétele Mexikóban történt. Ugyanis először az amerikai őslakók "háziasították". Európába Cortez közvetítésével jutott el 1519-ben. Néhány év múlva már széles körben termesztették.

A paradicsomra vonatkozó első európai leírások az itáliai Petrus Andreas Matthiolustól származnak (1544), aki az általa termesztett változatot arany almának (" pomid’oro") nevezte. Tehát ez a fajta sárga volt, alakja pedig lapos és szegmentált. Még ugyanebben az évben előállította a piros színű változatot is. A rákövetkező évben, 1553-ban, Németországban, Georg Oelinger (Nurenburg) bemutatott egy másik piros színű fajtát, és még két sárga színűről is beszámolt. Az 1700-as évekre már a paradicsomok egész sorozatát állították elő. Linné utal arra is, hogy a kis bogyójú, fürtös vad paradicsomot hosszú évek óta dísznövényként tartották. A L. pomiferum, cerasiforme, humboldtii fajtákat szerelem almaként ("pomum-amoris") tartották számon. Az 1824-es Kertészkedési Praktikák című könyvben az alábbi változatokat sorolták fel: kis és nagybogyójú, sárga és piros fajták.

A paradicsom termesztése rohamosan elterjedt Európában és Ázsiában az elmúlt évszázadban, mára a legnagyobb termőterületen termezsztett zöldségnövény.

Élettani hatásával egyre több tudós foglalkozik. Az amerikai Cornell Egyetem kutatói kísérleteik során érdekes felismerésre jutottak, szerintük a paradicsom főzve értékesebb. Az addigi hiedelemmel szemben a paradicsom főzve - például spagettiszószként - egészségesebb a szívnek, és jobban erősíti a szervezet rákkal szembeni ellenállását, mint nyersen. A hőkezelés megnöveli a likopin beépülését a szervezetbe. Ez azért lényeges, mert a likopin antioxidáns vegyület, az antioxidánsok pedig közömbösítik a daganatos betegségek kialakulásában fontos szerepet játszó szabad gyököket.